A XXI. század embere naponta másfél-két órával kevesebbet alszik, mint amennyit dédszülei aludtak száz évvel ezelőtt. Ráadásul nemcsak kevesebbet, de rendszertelenebbül is. Mindez megbosszulja önmagát. Számos vizsgálat mutat rá arra, hogy a kialvatlanság a közlekedési és egyéb balesetek egyik fő rizikófaktora.
A kevés, illetve a nyugtalan alvás egyaránt jelentősen fokozza a balesetek kockázatát, mintegy 35-45%-kal növeli azt. A szív- és érrendszer is megsínyli a kevés vagy nem pihentető alvást, azok hatására például másfélszeresére nőhet a koronáriás szívbetegségek kockázata.
Gyermekeknél és felnőtteknél is bebizonyosodott az elhízás, a cukorbetegség és a túlságosan rövid alvásidő közötti szoros kapcsolat. Megfigyelték, hogy aki túl keveset alszik, az önkéntelenül is a magas szénhidráttartalmú élelmiszereket részesíti előnyben. Emellett az alváshiányos személyek a felvett cukroktól nehezebben szabadulnak meg. Mindez ahhoz vezet, hogy aki kevesebbet alszik, nagyobb eséllyel lesz túlsúlyos vagy elhízott, és nagyobb eséllyel fog a cukoranyagcsere zavaraival küzdeni. Az elhízottak aránya a napi 7-8 órát alvók körében a legalacsonyabb, az 5 óránál kevesebbet alvóknál hirtelen megugrik az elhízás valószínűsége.
Azt mindenki tudja, hogy a kialvatlanság „nyúzottsággal” és ingerlékenységgel jár. Emellett hosszú távon bizonyos pszichés kórképek, így például a depresszió gyakoriságát is 2-3-szorosára emelheti a túl kevés vagy megzavart nyugalmú alvás. A náthás őszi idő kapcsán nem árt tudni, hogy a náthát kiváltó vírusokkal szembeni védekezés egyik legjobb módja, ha eleget alszunk. A szervezet vírusokkal szembeni ellenálló képességére ugyanis jelentősebb hatással van az alvásidő, mint az életkor, a táplálkozás, a stressz vagy a dohányzás. Aki napi 6 óránál kevesebbet alszik, az legalább négyszer annyira fogékony a náthára, mint az, aki legalább 7 órát alszik éjjelente.
(Írta: Dr. Budai Lívia PhD szakgyógyszerész / Patika Magazin)
