Az idősek munkaképességének alakulása Magyarországon
Magyarországon 2,3 millió ember időskorú, 60 év feletti. Többségük, 60%-uk nő, míg 40%-uk férfi. A 2,3 millió magyar időskorúnak jelenleg csak 25%-a él olyan életminőségben, hogy képes a családi munkamegosztásra, tud segíteni a gyermekeinek, unokáinak. Ezen belül már csak 16% azok aránya, akik napi szintű munkavégzésre is képesek. (forrás: KSH, Magyarország 2017) Az elöregedő társadalmunkban kiemelkedően fontos az, hogy az idősek életminősége drámai javulást mutasson azért, hogy a csökkenő tendenciát mutató magyarországi munkavállalói létszám növeléséhez forrásokra tehessünk szert.
Az inkontinencia súlyosan stigmatizál
Az inkontinencia súlyosságát nem csak a vizeletvesztések száma és mértéke határozza meg, nagyon fontos tényező, hogy a beteg miként éli meg a kialakult helyzetet és hogyan tud megküzdeni a tünetekkel a hétköznapokban. Sokan bezárkózással reagálnak az inkontinenciára, mert félnek a váratlanul jelentkező tünetektől. Az így kialakuló elszigeteltség nagymértékben képes rontani az érintettek lelki világát, és a korábban aktív, életvidám emberekből is szorongást, depressziót válthat ki. A válaszadók több mint feléről (52,16%) elmondható, hogy közepesen vagy súlyosan zavarják a vizelettartási problémái. A legtöbben, (38,15%) közepesnek ítélik a probléma súlyosságát, 14 százalékuk pedig súlyosan zavaró tényezőként élik meg a betegségük tüneteit.
A Cseppnyi Önbizalom program során lebonyolított felmérésről
Az inkontinencia, azaz a vizelet-visszatartási nehézség a magyar lakosság mintegy 6,5 százalékát érinti. Tünetei lehetnek enyhék, sokszor viszont egészen súlyosak. A Cseppnyi Önbizalom Program 2018-ban közel tízezer ember bevonásával készített felmérést az inkontinenciát érintő kérdésekről. A kutatásban többek között a vizelet-visszatartási panaszokat kiváltó kockázati tényezőket, a tünetek súlyosságát, a nemek szerinti eloszlást, valamint a vizeletürítés gyakoriságát vizsgálták.
Korral növekvő kockázat
A kérdőívet kitöltők túlnyomó többsége (76%) nő volt, hiszen általánosságban elmondható, hogy ők bátrabban mernek nyilatkozni a témában, mint a férfiak. Életkorukat tekintve a felmérésben szereplők közel 80 százaléka betöltötte már az ötödik X-et, az inkontinens betegek aránya ugyanis az életkor előre haladtával növekszik.
Ahogy idősödünk, a medencefenéki izmok elgyengülnek, ezért szivárgás jelentkezhet, többek között köhögés, tüsszentés, nevetés következtében, vagy nehezebb súly megemelése után. Ezt hívják stressz-inkontinenciának, amely a vizelet-visszatartási nehézségek leggyakoribb típusa. A felmérés szerint az érintettek háromnegyede tapasztalta már a leírtakat. A stressz-inkontinencia kiváltó tényezője lehet még a menopauza beállta, illetve a húgycső és húgyvezetékek rendellenes elhelyezkedése is. Korai stádiumban csak egy-egy csepp vizeletvesztést tapasztalhat a beteg, azonban ha elmarad a kezelés, később nyugalmi állapotban vagy bármilyen hasüregi nyomás után erősebb lehet a szivárgás.
Rizikófaktorok
Az öregedés csupán az egyik rizikófaktora az inkontinencia kialakulásának, emellett számos más tényező, mint például cukorbetegség, túlsúly vagy akár krónikus betegségek is okozója lehet az inkontinenciának. A válaszadók legnagyobb része (42,24%) a cukorbetegségről számolt be, mint fennálló kockázati tényezőről, a megkérdezettek több mint negyede jelölte a gyakori köhögést és a tüsszentést (39,38%) mint kiváltó okot. Magas értéket képviselt még a túlsúly (33,78%), mint kockázati tényező, mely átfedést is mutathat az előző válaszra szavazókkal, mert a túlsúly növeli a nyomást a húgyhólyagon és a környező izmokon, amely gyengíti őket, és lehetővé teszi, hogy a vizelet könnyebben távozzon, ha köhög vagy tüsszent az érintett.
Megbélyegzés helyett: megfelelő tüneti kezelés
Az inkontinencia korábban aktív, életvidám embereknél is erős szégyenérzetet, szorongást, sőt akár depressziót is okozhat. A felmérésből kiderült, hogy a résztvevők több mint felét zavarják, vagy akadályozzák a mindennapokban tapasztalható tünetek, ugyanis a mobilitást jelentősen lecsökkenti a stigmatizáció. Sokan a megbélyegzéstől való félelmükben nem fordulnak orvoshoz, pedig a tünetek jól kezelhetőek, és az esetek jelentős részében gyógyíthatóak. A háziorvosi szinten évek óta jól teljesítő Cseppnyi Önbizalom Program immár szakorvosi szinten is elérhető, így a betegek a teljes betegutat megfelelő edukáció és hatékony segítségnyújtás mellett járhatják végig.
(Forrás: PatikaMagazin)
„A tengerparti nyaralás árnyoldalai: ezekre a fertőzésekre érdemes figyelni” című cikk után külön figyelmet szenteltem az említett anyagban szereplő „Staphylococcus aureus”-nak, mely után több olvasó jelezte, hogy kíváncsi az „MRSA”-ra is, amiről korábban csak érintőlegesen szóltam. Ezért jöjjön most ez a baktérium és nézzük meg, miért is nevezik "szuperkórokozónak" és hogyan védekezhetünk ellene?
Ha már a múltkor szót ejtettem a fogfájásról és fejfájásról, következzen most a hasfájás, amire szintén ajánlott felkészülni, ha nyaralni indulunk – és „úgy egyébként is”. Ez a panasz bármely életkorban előfordulhat. Lehet enyhe, múló kellemetlenség, de akár súlyos betegség jele is. A has több szervet is magába foglal, ezért a fájdalom okának pontos megállapítása olykor nem egyszerű. Cikkemben bemutatom a leggyakoribb kiváltó tényezőket, a fájdalom csillapításának lehetőségeit, és azt is, mikor nem érdemes halogatni az orvosi vizsgálatot.
A fejfájás az egyik leggyakoribb panasz, mely kortól, nemtől függetlenül bárkit érinthet. Változó intenzitású és jellegű lehet: néha tompa nyomásként, máskor éles, lüktető fájdalomként jelentkezik. Bár legtöbbször ártalmatlan, néha komolyabb probléma tünete is lehet. Fontos megérteni, mi állhat a hátterében, és hogyan enyhíthetjük hatékonyan. Főként fontos ez most, ahogy egyre többen indulnak útnak, hogy megérdemelt nyári pihenőjüket élvezzék.
