Említettük az előző részben, hogy a prosztata megbetegedéseinek diagnózisa, az egyes kórképek elkülönítése, vagyis a differenciáldiagnózis - éppen a hasonló tünetek miatt - gyakran nehézségekbe ütközik.
Az első lépés természetesen - mint minden orvosi vizsgálat esetében - a beteg alapos kikérdezése, amibe általában beletartozik egy vizelési panaszokra vonatkozó előzetes teszt kitöltése is a beteg részéről. (Ez segít feltárni a múltkor már ismertetett tüneteket.) Utána következik a fizikális vizsgálat, amit a prosztata esetében végbélen keresztül, ujjal történő tapintással végeznek. Ez a vizsgálat ugyancsak sokatmondó lehet az orvos számára, hiszen a prosztata mérete, állaga, érzékenysége, fájdalmassága adott esetben már kórjelzőnek tekinthető.
„A vizelet laboratóriumi vizsgálata szintén rutinszerűen megtörténik, ám a differenciáldiagnosztikai értéke korlátozott, hiszen például genny- vagy vérvizelést többféle urológiai megbetegedés is okozhat” – tudtam meg dr. Kovács Lászlótól – „Vérvétellel meghatározható egy prosztata által termelt fehérje természetű anyag, úgynevezett prosztataspecifikus antigén (röviden PSA) szintje, de ezt is fenntartással kell értékelnünk, mert gyulladás, jó- és rosszindulatú megnagyobbodás esetén egyaránt megemelkedhet. Segítséget jelent az utóbbi két kórkép elkülönítésében, ha meghatározzuk, hogy az össz PSA-ból hány százalék a szabad PSA, mert ez az érték prosztatarákban szinte mindig jóval alacsonyabb, mint jóindulatú megnagyobbodás esetén.”
Az orvos elmondta, hogy az ultrahang vizsgálat, mint képalkotó diagnosztika már elég pontos információval szolgál a prosztata méretéről, szerkezetéről, ezenkívül természetesen a vesék, a hólyag és a húgyutak állapotáról, a hólyagban visszamaradó vizelet mennyiségéről.
A prosztata pontosabb megítéléséhez hasi UH-vizsgálat mellett szükség lehet végbélen keresztül történő ultrahangra is. Végezetül prosztatarák gyanúja esetén biopsziával történő mintavétel válhat szükségessé a prosztata állományából.
Ha a fenti vizsgálatokkal sikerült megállapítani a pontos diagnózist, akkor következhet a kezelés, a terápia.
A prosztatagyulladások kezelése - egyéb gyulladásokhoz hasonlóan - többnyire antibiotikumokkal történik.
Fontos, hogy lehetőleg célzottan, megfelelő dózisban és kellő ideig kapja a beteg, mert különben az akut gyulladásnak súlyos szövődményei lehetnek.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2020/12/27/fedezzuk-fel-idoben-a-prosztata-problemakat/
„A tengerparti nyaralás árnyoldalai: ezekre a fertőzésekre érdemes figyelni” című cikk után külön figyelmet szenteltem az említett anyagban szereplő „Staphylococcus aureus”-nak, mely után több olvasó jelezte, hogy kíváncsi az „MRSA”-ra is, amiről korábban csak érintőlegesen szóltam. Ezért jöjjön most ez a baktérium és nézzük meg, miért is nevezik "szuperkórokozónak" és hogyan védekezhetünk ellene?
Ha már a múltkor szót ejtettem a fogfájásról és fejfájásról, következzen most a hasfájás, amire szintén ajánlott felkészülni, ha nyaralni indulunk – és „úgy egyébként is”. Ez a panasz bármely életkorban előfordulhat. Lehet enyhe, múló kellemetlenség, de akár súlyos betegség jele is. A has több szervet is magába foglal, ezért a fájdalom okának pontos megállapítása olykor nem egyszerű. Cikkemben bemutatom a leggyakoribb kiváltó tényezőket, a fájdalom csillapításának lehetőségeit, és azt is, mikor nem érdemes halogatni az orvosi vizsgálatot.
A fejfájás az egyik leggyakoribb panasz, mely kortól, nemtől függetlenül bárkit érinthet. Változó intenzitású és jellegű lehet: néha tompa nyomásként, máskor éles, lüktető fájdalomként jelentkezik. Bár legtöbbször ártalmatlan, néha komolyabb probléma tünete is lehet. Fontos megérteni, mi állhat a hátterében, és hogyan enyhíthetjük hatékonyan. Főként fontos ez most, ahogy egyre többen indulnak útnak, hogy megérdemelt nyári pihenőjüket élvezzék.
