A fekete ribizlit a középkori német népgyógyászatban főként reumás panaszok ellen és vizelethajtóként használták. A 18. században a franciák ízületi problémák, hasmenés, köhögés és sebek kezelésekor fordultak hozzá segítségért. Az 1500-as években egy német patikus (és botanikus), Tabernaemontanus a fekete ribizli levét ínygyulladásra, szájüregi gyulladásokra ajánlotta, sőt, azt is hangoztatta, hogy a mozgó fogak is stabilabbá válnak tőle. Ekkoriban májbetegségek ellen, hólyagpanaszokra is fogyasztották, a belőle készült szirupot pedig köhögéskor kínálták.
Az 1970-es években figyeltek fel ismét hatásaira. Ekkor indult meg több kutatás is, melyek alapjául a középkori európai szerzetesek gyógynövény-leírásai szolgáltak. Az utóbbi években pedig egyre több tudományos cikket olvashatunk arról, hogy bizonyítottan fitoterápiás hatású. A farmakológiai és kémiai vizsgálatoknak köszönhetően népszerűsége folyamatosan nő. Jelentős exportőre jelenleg Magyarország, Románia és Lengyelország. A világ legnagyobb termelője Új-Zéland: évi 8000 tonnával!
A fekete ribizli háromszor annyi C-vitamint tartalmaz, mint a narancs, és kétszer annyit, mint a kivi! Meghaladja a csipkebogyóban lévő C-vitamin mennyiséget is! (Több, mint 190 mg/100 g!)
A termés 100 grammjában csak antocián-származékokból (cianidin, delfinidin, kumarinsav, stb.) több mint 500 mg található! (És még több antioxidáns.)
Ásványi anyagokban nagyon gazdag. Magas a kalcium-, kálium-, foszfor- és magnézium tartalma. Kalcium tartalma közel nyolcszorosa a kékáfonyában fellehetőnek! Ha a káliumot vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy négyszer nagyobb mennyiségben van jelen a kálium a ribiszkében, mint a kékáfonyában.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2020/07/04/fekete-ribizlivel-az-egeszseges-vernyomasert/
