Az illatos ibolya föld feletti részei tartalmazzák a metil-szalicilátban, szaponinokban és nyálkaanyagokban gazdag illóolajat. A növényben csersavak, flavonoidok, kevés (szalicilsav-metilészter-tartalmú) illóolaj, valamint aszkorbinsav is található. A virág nyomokban szalicilsavat tartalmaz.
Az ibolya illata az ionone-nak köszönhető. Ha beleszippantunk az ibolyába, az ionone stimulálja a receptorokat, majd ideiglenesen kikapcsolja őket. Egyfajta „szagvakság” jön létre. Majd, mikor úja megillatozzuk, és ismét levegőt veszünk, újra érezzük az édes „ízt”. Ez azért van így, mert az agyunk néhány pillanatnyi „szagtalanság” után új impulzusként fogja fel az ibolya-illatot. És kezdődik minden elölről… Innen a titokzatos „föl- és tovatűnő hatás”.
Az ibolyát már a XIV – XV. században is használták illatosításra: a templomok padlójára szórták, hogy elfedje a szagokat. Bódító illata miatt egyébként már az ókorban is termesztették. (A görög mitológiában Aphrodité attribútuma volt.)
Az ibolyáról szóló cikk elolvasható az alábbi linkre kattintva:
http://fmc.hu/2017/03/12/ibolya-parfum-alapanyag-edesseg-es-szerelmi-bajital/
Ősszel sokan tapasztalják, hogy gyakrabban fáj a fejük, mint a nyári hónapokban. Egyik nap hidegfront érkezik, másnap hirtelen melegebb lesz, közben egyre rövidebbek a nappalok, és sokszor a folyadékbevitelünk is csökken.
Sokan már az időjárás-jelentés előtt megérzik, hogy közeledik a lehűlés vagy az eső. Fájni kezd a térdük, merevebbnek érzik az ujjaikat, vagy egy régi sérülés helye válik érzékenyebbé.
Izomgörcsök, fáradtság, fokozott stressz vagy nyugtalan alvás – sokan ilyen panaszok miatt kezdenek el magnéziumot szedni.
