A vérzékenységnek több típusa is van, ennek ellenére sokan a hemofíliával azonosítják, mely ritka, öröklődő betegség, ami gyakran a fiúknál, súlyos vérzékenységgel jár. Viszont ennél lényegesen gyakoribb az ún. von Willebrand szindróma, melynek tünetei lehetnek igencsak enyhék is (súlyos formája sokkal ritkább), így sokan még csak nem is tudnak az állapotukról. Létezik veleszületett, valamint szerzett formája is, gyakran más betegségekhez kapcsolódik.
A Willebrand nevű véralvadásifaktor valójában egy nagy fehérjemolekula, mely szükséges a vérrög kialakulásához a vérlemezkékkel együtt a sérült érben. Az érfalhoz hozzátapasztja a vérlemezkéket és egymáshoz is rögzíti azokat. Ezenkívül a VIII-as alvadásifaktor hordozója, védőfehérjéje is. Ebben a betegségben Willebrand fehérje alacsony mennyiségben, illetve rossz minőségben van jelen, így zavar alakul ki a véralvadási folyamatban és vérzékenység jön létre.
A vérzékenység miatt kialakult tüneteket sokan egyéni sajátosságnak tudják be, így nincsenek tisztában állapotukkal, pedig a kellemetlen tüneteik mögött vérzékenység is állhat. A betegség jellemző tünetei a következők:
“Gyakori, amikor a vérszegénység okának felderítése során derül fény a problémára, illetve akkor, amikor kisebb beavatkozás/műtét során jelentősebb a vérvesztés, mint az várható lenne. Sokan ilyenkor jönnek rá, hogy pl. az erős menstruációjuk vagy a gyakori orrvérzésük ennek a betegségnek a következménye”- mondja Dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózis-és Hematológiai Központ hematológus főorvosa, aki hozzátette, ez a leggyakoribb véralvadási zavar.
Amennyiben a vérvételi leletek és a vérzési idő szerint fennáll a von Willebrend szindróma, úgy azt az állapot súlyossága függvényében kell kezelni, hogy ne alakuljon ki vérszegénység, és hogy ne lépjenek fel a kellemetlen tünetek.
Enyhe esetben a kezelés történhet a véralvadást segítő gyógyszeres terápiával, súlyosabb esetben intravénásan kapja a beteg a hiányzó alvadásifaktort. Műtétek, orvosi beavatkozások előtt a paciensnek egyeztetnie kell orvosával, ugyanis meglehet, hogy a bővebb vérzés elkerülése érdekében injekciós kezelésre van szükség.
A vérzékeny betegek rendszeres ellenőrzést, gondozást igényelnek, így az enyhe vonWillabrand betegeket is gondozásba veszik. Az egész országban működik a gondozási hálózat kihelyezett központokkal- itt biztosítják számukra a faktorkészítményeket is.
(Forrás: Trombózis-és Hematológiai Központ / Galenus)
Kora ősszel gyakori, hogy reggel még pulóver kell, délután pedig újra nyárias meleg van. A 10–15 °C-os napi hőingadozás nemcsak az öltözködést nehezíti meg: sokan ilyenkor fáradtabbnak, fejfájósabbnak, szédülékenyebbnek érzik magukat, másoknál torokkaparás, orrdugulás vagy rosszabb alvás jelentkezik.
Ősszel könnyű összekeverni a megfázást a szezonális allergiával. Tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, könnyező szem vagy enyhe torokkaparás mindkettőnél előfordulhat – ráadásul szeptemberben még javában tarthat a parlagfűszezon, miközben egyre gyakoribbá válnak a felső légúti vírusfertőzések is.
Szeptemberben sokan érzik úgy, hogy nehezebben kelnek fel, napközben álmosabbak, romlik a koncentrációjuk, estére pedig egyszerűen „elfogy az energiájuk”. Gyakran ezt nevezzük őszi fáradtságnak – pedig sok esetben nem egyetlen ok áll a háttérben.
