Barion Pixel
  

Kicsi kínai üzeni: „Fogyni kicsi licsivel!”



 

A licsi (kínaiul: 荔枝, lìzhī) Délkelet-Ázsiában őshonos, Dél-Kínában több, mint ezer éve termesztik. A feljegyzések szerint már i.e. 200-ban fogyasztott szárított licsit Kao Tsu kínai császár. 60 évvel később Wu Ti már foglalkozott a telepítésével. A nagy kínai költő, Su Tung-po arról írt, hogy a kantoni száműzetése alatt hogyan enyhíti szomjúságát e gyümölcs. Ő napi 300 licsi evésére korlátozta magát, de állítása szerint voltak, akik naponta 1000 darabot is megettek belőle.

 

A következő emlék arról szól, hogy Li Longjj császár (685-762) mellékfelesége, Yang Yuhuan is rendkívüli módon szerette ezt a gyümölcsöt, amit császári futárszolgálat juttatott el hozzá – pontosabban a fővárosba – Kína déli részéről. (Mivel ott termett…) Állítólag éjjel-nappal váltották egymást a lovak, hogy Guangdongból (vagy a mai Szecsuan tartományból) indulva még épségben megérkezzen az étek, hiszen gyorsan romlik.

 

Éppen ezért mindig figyeljünk arra, hogy mennyire kemény a licsi, amit meg szeretnénk vásárolni? Ha nagyon puha, picit „löttyedt”, akkor túlérett, vagyis sokáig nem tudjuk majd eltartani. Válasszunk keményebbet! A héja legyen rózsaszínes-pirosas árnyalatú, akkor optimális az érése, az illata pedig hasonlítson egy virághoz.

 

Hazatérve azonnal tegyük be a hűtőbe, hogy ne veszítsen a zamatából. Kb egy hétig tarthatjuk el a „hűvösben”. Ha exportra szánják, akkor kénes kezeléssel hosszabbítják meg az eltarthatóságát.

 

A licsi nagyon elterjedt – és kedvelt – gyümölcs Indiában, Vietnám északi részén, a Fülöp-szigeteken, Latin-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon is. Az első nyugati feljegyzés e növényről egy híres francia felfedezőhöz Pierre Sonnerat-hoz fűződik (1748-1814). A természettudós kínai útjáról hazatérve publikált elsőként róla. A Réunion szigeten 1764-ben kezdték meg a termesztését Joseph-François Charpentier de Cossigny de Palma-nak köszönhetően. Innen vette át az „ötletet” Madagaszkár is, mely fő termelővé vált.

 

 

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
 

https://fmc.hu/2019/05/13/kicsi-kinai-uzeni-fogyni-kicsi-licsivel/

 


Tetszett a cikk?
 

2019. május 21.

Hasonló cikkek

Olívaolaj: a természet aranya a konyhában, a fürdőszobában és a házipatikában

Nemrég jártam Athénban, ahol minden étkezés során olajbogyó és olívaolajjal készült étel (is) került a tányérra. Így hát természetes  volt, hogy a következő cikkem témája ez az ősi növény lesz, mely már évezredek óta jelen van az ember életében, s az ókortól napjainkig törtlen megbecsülés övezi. Különlegessége abban rejlik, hogy nem csupán ételként, hanem szépségápolási szerként is használhatjuk, valamint természetes gyógymódként is funkcionálhat.

 

TOVÁBB A CIKKHEZ
2025. 06. 24.

Medvehagyma: nemcsak finom, hanem gyógyító hatású is

Későn kúszott be a nyár az idei tavaszba – sőt, még mindig csak óvatos közeledését tapasztalhatjuk -, így még mindig bőven terem a medvehagyma, amiből nemcsak finom ételeket készíthetünk, hanem gyógyíthatjuk is vele magunkat!

 

TOVÁBB A CIKKHEZ
2025. 06. 24.

A csalán: csípős csodanövény, ami kívül - belül jót tesz a testünknek

Mai cikkem főszereplője a csalán: ez az alulértékelt, mégis sokoldalú növény, amely nemcsak a tányéron, hanem a fürdőkádban, a gyógynövényes polcon, sőt akár fájdalomcsillapító „masszázseszközként” is helyet kaphat háztartásunkban. Hogy hogyan? Kiderül nemsokára!

 

TOVÁBB A CIKKHEZ
2025. 06. 24.

Értesüljön elsőként újdonságainkról és havi kedvezményeinkről!