A nagy csalán (Urtica dioica) a csalánfélék (Urticaceae) családjának tagja. A latin uro szó jelentése: égni. Nevének megfelelően a csalán égető érzést okoz, ha hozzá érünk, sőt, van egy jávai faj, amely csípése után akár évekig is érezhetjük a fájdalmat. A növény levelein és szárain serte- és csalánszőröket találunk, amelyek valójában üreges tűk. Amikor testünk érintkezik ezekkel a kis tűkkel, akkor a növény belsejében termelődő méreganyag mintegy injekcióként bejut a bőrünk alá, és irritációt okoz.
Persze, van, aki elfogadja a fájdalmat, és nem húzódik el a csalán okozta csípésektől félve. Sőt, "kínozza" is magát e bájos növénnyel, mert tisztában van gyógyító hatásaival. A csalán ugyanis kiválóan alkalmas ízületi fájdalmak csökkentésére és keringés-fokozásra. Már a római katonák is ostorozták magukat vele, manapság pedig a reumát és a köszvényt is csalánnal kezelik, sőt, premenstruációs területeken is alkalmazzák.
Az isiász és a lumbágó esetén is csalánnal kell megcsapkodni a fájó részt. A művelet közben a bőr kipirul, megduzzad, sok vért kap a bőrszövet, a gyulladás pedig belülről megszűnik. Fontos, hogy ilyenkor ne érje hideg víz a bőrt, mert akkor égni fog.
A csalánt pattanásos bőrre is alkalmazhatjuk (csalánfürdő), bőrkiütésekre borogatásként tehetjük, aranyérre pedig a csalános ülőfürdő ajánlott.
A csalánról szóló cikk elolvasható teljes hosszában az alábbi linkre kattintva:
http://fmc.hu/2016/09/04/biokerteszet--csalan-mindenre-jo-esszuk-isszuk-es-csapkodjuk-vele-magunkat/
2018. május 28.
