A tengerparton nyaraló turisták főként tenyérnyi nagyságú egyedekkel találkoznak. Ez a harang vagy gomba alakú, kocsonyás testű állat minden tengerben honos. Ott él Új-Zéland partjainál, a Norvég-tengerben, de még édes vizű folyókban is megpillanthatjuk.
A legtöbb medúza ragadozó életmódot folytat. A zsákmányt egészben juttatja tömlőbelébe, ahol megemészti. A néhány centiméteres példányok planktonokat fogyasztanak, a 300-400 centiméteresek rákokat és halakat is esznek.
Az élelemszerzéshez (és a védekezéshez) csalánsejtjeit (nematociszta) használja. Ezek kis tokokra hasonlítanak és amikor szükség van rájuk, kipattannak a helyükről. Ezzel egy időben kivágódnak azok a kis szigonyos fonalkák, amelyek megsértik az áldozatot (vagy az „ellenséget), és a bennük lévő méregtartalmat (mely a kisebb állatoknak agytörzsi károsodást okoz, illetve bénulást) befecskendezik a másik testbe.
Ez a „másik test” pedig lehet akár egy fürdőző/nyaraló emberé is! Valószínűleg nem mondok újdonságot azzal, hogy a medúzacsípés a leggyakrabban előforduló tengerparti sérülés! Sőt, a már elpusztult állat is megcsíphet!
A legfontosabb teendő ilyenkor, hogy megakadályozzuk azt, hogy a csalánsejtek, melyek a bőrünkhöz tapadnak, teljesen kiürítsék tartalmukat. Ennek érdekében először is el kell távolítanunk a csápokat az érintett felületről. Ezt valamilyen műanyag eszközzel célszerű véghezvinni – akár a hotelben kapott szobanyitó kártyát is felhasználhatjuk a művelethez.
A lekaparás után persze még mindig maradhatnak csalánsejtek a bőrben. Soha ne nyúljunk puszta kézzel a medúza darabjaihoz! Ha kell, vessük be a törölközőnket is a kezünkre tekerve!
A csípés után a bőr általában rögtön megduzzad, kivörösödik és sokáig ég, viszket. Van, amikor fel is hólyagosodik, és fejfájás, hányinger kíséri, miközben az adott végtag rendkívül fáj.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://www.fmc.hu/2019/07/30/mit-tegyunk-ha-megcsipett-a-meduza/
