A kamilla kisigényű növény lévén a vadonban, illetve termesztve szinte mindenhol –beleértve a sziklás talajt is- könnyen megél. Termesztése számos országban folyik, ezek közül a legfontosabbak: Magyarország, Egyiptom, Argentína, Bulgária és Németország.
Leginkább szembetűnő jellemzője a virágzata, melyben a szélső, nyelves virágok fehér színűek, míg a középen található csöves virágok sárgák. Termése a szürkésfehér kaszat. E jellegzetes illatú virág szárítva és frissen is felhasználható. Hatóanyagai között illóolajat, illetve flavonoidokat és kumarinokat is találunk.
Elsődleges felhasználási területe a gasztrointesztinális rendszer, melynél bélfertőtlenítésre, görcsoldásra és gyulladásgátlásra használhatjuk. Illóolaja nyugtat, így a gyomorfekély kezelésére kúraszerűen alkalmazható, úgynevezett ulcusgátló hatása miatt. Hideg teája segít az emésztőrendszeri vérzések csillapításában. Apigenin tartalma erősebb görcsoldó, mint a papaverin, így menstruációs görcsök oldására is felhasználható. Cickafarkfűvel kombinálva allergia elleni szerként hasznosítható, asztma kezelésére is hatásos, valamint a központi idegrendszerre nyugtató hatással bír. Immunrendszert aktiváló hatását a makrofágok és B-limfociták aktivitásának emelésén keresztül fejti ki. Szemgyógyászatban pedig az allergia vagy por okozta szemgyulladások kialakulása esetén gyógyhatású. Kozmetikai készítmények esetében pedig bőrpuhító és gyulladásgátló hatását egyaránt ki tudják használni.
Mellékhatásai közül érdemes megemlíteni azt, hogy a kamilla nagy adagban hánytató hatású!
Akik viszont allergiásak parlagfűre, azok fokozott figyelemmel használják a fent említett gyógynövényt, ugyanis fennállhat a keresztallergia jelensége.
