A gránátalma előnyös tulajdonságairól írtam már nem is olyan régen. Arról viszont nem szóltam még, hogy Ázsiában és a Közel-Keleten évezredeken át nagy tiszteletben tartották, s díszcserjeként is elterjedt. Gyümölcséből és kérgéből festéket és illatszert is előállítanak.
Közel-Keleten a húsból szirupot készítenek, és savanyúságokhoz adják. Sőt, a savanyú indai fűszer, az anardana alapját is a megszárított gránátalma adja. (A magvakat és a burkot együttesen szárítják meg.)
E növénynek elég kemény héja van, belül pedig sok kis rekesz található, amelyek sok-sok bogyót ölelnek át. Aki először próbálkozik a gránátalma megpucolásával, az valószínűleg a gyümölcs nagy részét elpazarolja majd – hacsak nem fogadja meg tanácsaimat!
Az édes magvakhoz a legegyszerűbben úgy juthatunk hozzá, ha egy éles késsel levágjuk a korona alatt a csúcsot. Ekkor feltűnik 4-6 vékony hártya, ami a magok között húzódik. E hártyák mentén kell végig vágni a gyümölcsöt. Csak óvatosan, alig benyomva a kést dolgozzunk, különben megsérthetjük a belső részt, és szétfolyik a magok leve!
Ezt követően óvatosan, kézzel bontsuk „gerezdekre” egy tál felett, hogy az esetlegesen kifolyó szirupot felfogjuk. A magokat egyszerűen ki lehet billenteni ágyukból, s már csak a vékony hártyát kell lehúzni, amit közöttük találunk.
Ha csak a gránátalma levére vágyunk, akkor persze nem kell megpucolni, hanem egyszerűen, mint egy citromot vagy narancsot – kifacsarhatjuk. Ha akarjuk, össze is turmixolhatjuk a magokat, s önthetjük natúr joghurthoz, vagy müzlihez – nagyon finom nassolnivalót kapunk!
További receptek elolvashatók az alábbi linkre kattintva:
http://fmc.hu/2018/04/28/poharkrem-ital-martas-es-salata-mindez-granatalmabol/
