Leginkább azokat érinti, akik hosszú ideje már-már „hozzászoktak” a krónikus stresszes állapothoz, a túlhajszoltsághoz, és nem tudnak „kikapcsolni”. Számukra a munka áll mindenek felett – még a magánélet rovására is. De vannak viszonylag biztos figyelmeztető jelek, melyek, ha megjelennek, tenni kell ellenük.
Paradox módon a „szakma támaszai” néznek szembe a leggyakrabban a terhelhetőségükön felül vállalt munkájuk miatt bekövetkező, teljes kimerüléssel. Krónikus stresszes állapotuk és nem múló fáradtságuk nyomán már nem tudnak új erőre kapni, feltöltődni. Ezért bármennyire is kötődünk a munkánkhoz, vagy kívánunk gyorsabban karriert építeni, a „burn-out” megelőzése érdekében mindennél jobban kell figyelnünk a helyes egyensúly fenntartására a szakmai tevékenységre és a magánéletre fordított idő mennyisége között. – hangsúlyozzák a pszichológusok.
Azt is szem előtt kell tartani, hogy az egészségre ártalmas folyamatról van szó, mert rendszerint csak lelki-fizikai gyötrelmek hosszú hónapjai után fedezzük fel a problémát. A szakértők szerint akkor már feltétlenül kiégésről van szó, ha a krónikus stresszes állapot és a rá jellemző, számos káros hatás több mint hat hónapon át nyilvánul meg. Ez már olyan mértékű fáradtságot von maga utána, mely kimeríti, legyengíti a testet-lelket. De a tünetek alapján a baj megelőzhető, vagy orvosolható.
1. Munka, mely betör a magánéletbe – elrabolja a családra, pihenésre szánt időt
Ilyenkor a szellemet-fizikumot folytonosan leköti a munka, már nem tudunk új erőre kapni. Sok szülő pld. messze nem tölt elegendő időt a gyermekeivel, annyit dolgozik, és rendszeresen hazaviszi a munkáját. Mások a szakmai tevékenységükön kívül már szinte semmire nem tudnak koncentrálni, képtelenek pihenni, pedig a végsőkig elfáradtak.
Ezért rendkívül fontos figyelembe vennünk, hogy csak akkor vethetjük bele magunkat a munkába kockázat nélkül, ha a privát szféránkban sikerül feltöltődnünk, és a helyes arányt szem előtt tartva tudjuk kialakítani, vagy megváltoztatni a munkáról-magánéletről-pihenésről alkotott képünket. A kellő távolságtartással védekezzünk a túlhajszoltság, a kiégés ellen szakmai téren.
A „burn-out”-ot megélő személyek fizikailag is szenvednek: mellkasi, vagy gyomor-fájdalom lép fel, légzési nehézségek merülnek fel, elmerevednek nyak, a váll izmai, és az ülő életmód más negatív hatásai, valamint a stressz okozta pszichoszomatikus betegségek is könnyen jelentkezhetnek. Ezért a túlfeszített munkatempó helyett hagyjunk elegendő időt a rendszeres mozgásra, sportolásra, a szabad levegőn való tartózkodásra.
A túlfokozott tevékenység ez esetben a munkában nyilvánul meg, hiszen szakmai téren túl sokat vállalunk. Táskánkban hordozzuk, vagy számítógépünkre mentjük a munkát, este is nekilátunk az elmaradt feladatok elvégzésének. Emiatt természetesen magánéletünk „romokban hever”, és hozzátartozóink látják kárát. Így e hiperaktív magatartásunkon feltétlenül változtatnunk kell a vállalt mennyiség és a munkára fordított idő csökkentésével.
Minél közelebb kerülünk a túlhajszoltságból eredő kiégéshez annál többet – aránytalanul sokat – idegeskedünk a munkánk miatt. Ez a tartósan feszült idegállapot állandó ingerlékenységhez vezet, mely ritkán nyilvánul meg a munkahelyen, sokkal inkább otthon. Általában este enyhítünk a nap közben felgyülemlett feszültségen, aminek megint csak a család a „vesztese”.
Ne azzal vezessük le a túlvállalás okozta stresszt, hogy ingerültek vagyunk akár csekélységek miatt is, hanem nyugodt munkatempóval előzzük meg.
Nincs kedvünk semmihez, és motivációt sem érzünk a korábban kedvelt tevékenységek elvégzéséhez. Az érzelmek szétesnek: dühroham, vagy közöny, elkeseredettség, emocionális elsivárosodás, illetve az ellenkezője, a feladatok elvégzésére irányuló – indokolatlan – sürgető késztetés léphet fel. Ugyanakkor bármikor összeroskadhatunk a fáradtságtól… Az érzelmi állapot szélsőséges változásai mindig jelzés értékűek lehetnek: leállásra van szükség, pihenni, regenerálódni kell.
Gyakran a még elvégzésre váró, nagy mennyiségű munka miatt bekövetkező stresszes lelkiállapot és a túlfeszítettség nyomán előálló, tartós fáradtság természetesen nem azonos azzal a (jóleső) fizikai fáradtsággal, amelyet pld. sportolás, gyaloglás, kerékpározás után érzünk. Miközben agyunk állandóan dolgozik, a szakmára irányuló gondolatainkban nincs megállás, ez a szellemi fáradtság sokszor már a „burn-out” állapotával jellemezhető. És főként nem múlik akkor sem, ha úgy érezzük, kialudtuk magunkat éjjel, mert agyunkat rendszeresen pihentetni kell napközben is.
Amennyiben a fenti szimptómák egyre gyakoribbak, és állandósulnak, vagy az „ellenlépések” megtétele nem jár sikerrel, háziorvosunkkal tanácsos konzultálnunk. Ő eldönti, hogy milyen szakvizsgálatok szükségesek a kimerülés egyéb lehetséges okainak feltárására, ill. ellenőrzi, hogy a vérképben vannak-e eltérések, melyek a krónikus fáradtságot okozhatják. Ha nem vagyunk pld. vashiányosak, vagy vérszegények, semmi kétség: a szakmán belüli túlvállalás okozza a tüneteket, végső esetben a „burn-out”-ot. Szabadságra kell mennünk, minden figyelmünket a feltöltődésre fordítva, majd elsődlegesen, a taglalt elvek szerint, másképp folytatni!
(Forrás: Galenus)
A bokasérülések az egyik leggyakrabban előforduló mozgásszervi problémának számítanak – akár sportolunk, akár csak sétálunk a városban. Elég egy hirtelen rossz lépés, egyenetlen járda vagy instabil cipő és máris megtörténhet a baj.
A mióma – más néven méhizomdaganat – a nők egyik leggyakoribb jóindulatú elváltozása. Bár a neve ijesztően hangzik, az esetek jelentős részében nem okoz komoly problémát. Sok nő úgy él együtt vele, hogy egyáltalán nem is tud a létezéséről, másoknál viszont a tünetek kellemetlenné, sőt, akár elviselhetetlenné tehetik a mindennapokat. De mikor válik veszélyessé a mióma és milyen jelekre érdemes odafigyelni?
Ételmérgezés akkor következik be, amikor az ételek által olyan kórokozó (baktérium, vírus, parazita) vagy mérgező anyag (pl. penészgomba‑toxinja, vegyszer, rosszul konzervált étel) kerül az emberi szervezetbe, amely betegséget idéz elő. A karácsonyi időszakban gyakran előfordul, hogy az előre elkészített ételek több napig állnak vagy nem ideális hőfokon hűtik őket, ami a baktériumok elszaporodásának igencsak kedvez.
