A méz már ősidők óta az emberi táplálkozás részét képezi. Eleinte csak csemegeként fogyasztották elődeink, majd lassacskán észrevették jótékony hatásait, s mára már gyógytermék-ként is használjuk. Jelenleg közel hetvenféle gyógy- és fizilógiai hatása ismert.
A görögök, az egyiptomiak és a sumérok is élvezték gyógyító erejét. A középkorban több betegséget gyógyítottak vele, a háborúkban pedig sebek fertőtlenítésekor nyúltak hozzá. Fájdalomcsillapítóként, köptetőként is közismert volt.
A mézben nagyon sok réz, vas, kálcium, magnézium, foszfor, mangán, kálium, nátrium és cink található, valamint B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, C-vitamin. Minél sötétebb a méz, annál több ásványi elemet, vasat, rezet, mangánt tartalmaz. (Ide sorolhatjuk a pitypangot vagy a fenyőt.)
A mézzel való gyógyításnak még külön elnevezése is van: ez az apiterápia! Apiterápia során a méhészeti termékekben lévő aktív hatóanyagokat használják fel egyes betegségek gyógyításához, illetve a megelőzéshez, valamint ide tartozik a méhméreggel és a kaptárlevegővel való gyógyítás is.
A méhészeti termékeket sokan két külön kategóriába sorolják: egyik felére azt mondják, hogy „növényi eredetű” (méz, virágpor, propolisz), a másikra pedig azt, hogy „a méheknek köszönhető” (méhpempő, méhméreg, méhviasz). Ez a csoportosítás így teljesen nem állja meg a helyét, hiszen a felsoroltak mindegyike a méheknek köszönhető, hiszen a mézben, propoliszban a méhek garatmirigyváladéka is fő komponensként van jelen, s a gyűjtésben / érlelésben is komoly szerepük van a méheknek!
A méhészeti termékeket nagyon sok területen felhasználjuk: készülnek belőlük kenőcsök, tabletták, oldatok, tinktúrák.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2021/01/16/mezzel-a-koronavirus-ellen/
