Ezen betegeknél a táplálkozással bevitt glutén kölcsön hatásba lép a vékonybél nyálkahártyájával, melynek következtében ellenanyag-termelődés indul meg a saját szövetek ellen. Ez a folyamat a vékonybélbolyhok pusztulását eredményezi, ami felszívódási, illetve egyéb, emésztőrendszeren kívüli problémákat, zavarokat is okoz.
• (hosszú ideig tartó) hasmenés, haspuffadás
• zsírfényű széklet
• étvágytalanság, akaratlan, kóros fogyás (gyermekeknél fejlődésben való elmaradás)
• Vérvizsgálattal – coeliakiaspecifikus ellenanyag-vizsgálat: a szöveti transzglutamináz IgA és IgG elleni antitestek koncentrációjának mérése.
• Vékonybél-biopszia: szájon keresztül a vékonybélbe vezetett endoszkópos vizsgálattal a nyálkahártyából szövetmintákat vesznek. A beteg egyénnél a nyálkahártya le – lapult, a bélbolyhok rövidek, a normálisnál szélesebbek vagy hiányoznak.
A coeliakia nem gyógyítható, de szigorú gluténmentes diéta betartásával jól kezelhető. A garantáltan gluténmentes termékek csomagolásán szöveggel és áthúzott búzakalász piktogrammal jelölik a gluténmentességet.
A bélflóra helyreállítására több törzset tartalmazó probiotikum szedése is javasolt. Amint felmerül a betegség gyanúja, javasolt szakorvoshoz fordulni. A vizsgálatok megkezdése előtt gluténmentes diétába kezdeni nem szabad (ez akadályozhatja a megfelelő diagnózis felállítását)!
(Dr. Gellér-Papp Anett szakgyógyszerész / Patika Magazin)
Kevés olyan növény van, aminek az illatát szinte mindenki azonnal felismeri. A menta ilyen: hűsítő, tiszta, szinte „felébreszti” az érzékeket. Nem véletlen, hogy a mentatea évszázadok óta része a mindennapoknak szerte a világon – egyszerre nyugtat, frissít és gyógyít, miközben egy csésze forró italba zárja a természet egyik legsokoldalúbb ajándékát.
Sokak fejében a koleszterin egyet jelent a tiltólistás ételekkel, a szívbetegségekkel és az orvosi figyelmeztetésekkel. Pedig a valóság ennél jóval árnyaltabb: a koleszterin nem csupán „ellenség”, hanem a szervezet egyik nélkülözhetetlen építőeleme. A kulcs nem az, hogy van-e koleszterin a szervezetünkben, hanem az, hogy milyen formában és mennyi.
Kevés fájdalomtípust emlegetnek annyira intenzívként, mint a veseköves rohamot. Aki már átélte, gyakran úgy írja le, mintha „derékba hasító, hullámokban érkező” kín lenne, ami nem múlik el sem ülve, sem fekve. De mi is történik ilyenkor valójában és mit jelent az, hogy „vesekő” vagy „vesehomok”?
